Az emberi személyiség féligáteresztő

A gyümölcsök héja is ilyen, például a cseresznyéké vagy épp a szőlőké. De az emberi bőr is, szem is. És úgy tűnik, az emberi személyiség és a gondolatok rendszere is.

De mi is ez a féligáteresztés vagy ozmózis? A legegyszerűbben fogalmazva azt jelenti – ahogy a középiskolai tanulmányaimból emlékszem, hogy van egy koncentrált anyag egy hártyával elválasztva a külvilágtól. Vegyük példának a szőlőszemet. A szőlő héja nem engedi a szőlő húsát kifolyni, viszont a vizet beengedi a szőlőszem belsejébe. A víz, mint oldószer hivatott oldani a szőlő húsának koncentrált anyagát. A vízet persze ki is engedi, ez az aszalás lényege. De elég csak a mazsolára és a rumba áztatására gondolni, vagy az esővíz felvételétől felrepedt érett gyümölcsökre, vagy a bőrünk krémezésére. (Itt tudományosabban is le van írva: http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Ozmozisu.htm)

Mintha lennének bennünk nagyob molekulák, mint a személyiségünk alapjai, amelyek nem tudnak kimenni a féligáteresztő falon keresztül, de szinte korlátlan mennyiségű külső oldószer tudna ki- és behatolni, és ezáltal sűríteni vagy hígítani ezt a személyes rendszert.

És ez önkéntelen folyamat. A gyümölcs sem dönt arról, hogy a fán lógva, az esőből a “bőrén” keresztül felvesz sok vizet és végül a túlhidratáltság miatt megreped. Hanem megtörténik vele. Mi emberek, annyival vagyunk jobb helyzetben, hogy tudjuk valamennyire irányítani, hogy mi menjen át a falon és mi nem. Ha nem tetszik az inger, odébb tudunk állni, mielőtt még megrepednénk tőle.

Sőt a folyamatot az előnyünkre tudjuk fordítani, ha a kezünkbe vesszük az irányítást. Hiszen tudatosan olyan oldószereket engedhetünk magunkba, amik előnyünkre válnak, segítik az életben való boldogulásunkat, a belső és külső rendezettséget, érezlmi felnövést, és kiengedhetünk minden mást.

Ezért végtelenül nem mindegy, hogy milyen oldószerekben (fizikai és mentális környezet) ázunk, és hogy azt öntudatlanül tesszük, vagy tudatosan. Elképesztően gyorsan tud tanulni az ember, ha ezt a rendszert tudatosan használja. Napok alatt tud világlátás, személyiség változni általa. Ha tudatosan tudom, hogy miben áztatom magam. Nem csak az agy, hanem az egész személyiség veszi fel, itatódik át.

Akinek gyereke van, tudja közelebbről is, hogy milyen hamar utánoz. Szinte észre sem vettük, hogy valamit mondtunk vagy tettünk felnőttként , de már rajta látjuk viszont. Hát ilyenek vagyunk felnőttként is. Amiért nem vesszük észre az csak az lehet, hogy túlhígultunk és nem tud újabb elemeket felvenni a rendszer úgy, mint a kisgyerek koncentrált belső világa, vákuuma.

Elképesztően mély hatást gyakorol ránk a fizikai, érzelmi és mentális környezetünk, amiben élünk vagy amit tudatosan alakítunk ki magunk körül. Igen, a tévé, a reklámok, az újságok, a hírközlés, a rádió, a család és a barátok, a lakhelyünk, a napi rutinjaink, a bevásárlóközpontok, a filmek és sorozatok, a minket körülvevő emberek. Vagy amit olvasunk, tanulunk épp. Önkéntelenül szivárog be és hígítja a személyiséget. Gyakran folyamatos telítettsége miatt észrevétlenül.

Én meg akartam ettől szabadulni. Nem néztem évekig tévét, nem hallgattam rádiót, nem olvastam újságot, rengeteg időt töltöttem egyedül, a facebook-on csak az érdeklődési körömnek megfelelő témákat nem tiltottam le, a lehető legkevesebb időt töltöttem plázákban, de annál többet a természetben, hogy igyekezzem minél inkább bentről élni kifelé, és az egyébként túlhígult belső rendszerem újra esszenciálisabb lehessen, hogy jobban és befolyásmentesebben önmagam lehessek.

Ez egyfelől sikerült is. Másfelől oldószerre – úgy fest – mégis szükség van. Így működünk. Időnként egy-egy új ingerrel, új ismerettel, új helyzettel oldjuk, átmossuk önmagunk. Csak nem mindegy, hogy mivel és mennyivel. Rengeteget játszottam öntudatlanul ezzel a féligáteresztő hatással.

Ma már – az általam erősen irányított oldódási folyamatban – egyre szembeszökőbb, hogy ha megnézek egy mozifilm sorozatot mondjuk 3-4 egymást követő nap, akkor a főhösre jellemző dolgokat teszek, a gesztusait is átveszem. Vagy ha olvasok egy könyvet, akkor az egész gondolkodásom átáll az íróéra. Sőt, ha az MP3 lejátszómon hetekig ugyanazokat a zenéket hallgatom, akkor még a stílusom, beszédem, öltözködésem is annak stílusához idomul. Ha vagány zene megy, én is az leszek, ha meditációs, akkor elkezdek keleti motívumokat magamra venni.

Szóval arra jutottam, hogy az ember személyisége is féligáteresztő, és ezt nem lehet leállítani, csak meg lehet tanulni használni. Érdemes vigyázni, hogy ne oldódjon túl, mert akkor elvész akkor eredeti természetünk.

És mintha ez a működés segítene közelebb önmagunkhoz. Beengedek dolgokat és figyelem, hogy mennyire kompatibilis velem, hogy hat. Mintha egy-egy oldószer arra vezetne rá, hogy az nem is oldószer, hanem az esszenciális részem, csak nem vettem észre. Az oldószerek ráébreszthetnek arra, hogy mik a személyiségem építőkövei. Ha magamtól nem tudtam, hát a külvilág ilyen segítségéből felismerhetem. Ahogy a mazsolává aszalódott szőlőnek is esszenciális része a víz, nem csak egyszerű, idegen oldószer.