Van-e türelmed saját magadhoz?

Melőtt gyereket vállalna az ember, vagy másokkal érdemi kapcsolatot szeretne felépíteni, nem árt feltenni és őszintén megválaszolni ezt a kérdést.

Mondják, hogy aki gyereket szeretne előbb növénnyel majd háziállattal tesztelje magát, de én azt mondom, hogy bőven elég ehhez önmagunk. Mert amíg a magunkkal való viszony nem rendezett, addig ez a kuszaság vetül rá tudattalanul minden más kapcsolatunkra is.

Szóval ezért kérdezem: Tudsz-e magadról szerettel, türelemmel gondoskodni? Eteted-e magad rendszeresen, a testednek megfelelő gyakorisággal? Figyelsz-e rá egyáltalán, hogy hogy jó neki vagy inkább eldöntöd fejből, hogy hányszor és mit eszel? Tudod-e már a következményekből, hogy milyen étel van hasznára és mi kárára? Törődsz-e ezzel? Törődsz-e azzal, hogy eleget mozoghasson és pihenhessen a tested a megfelelő arányban? Vagy esetleg a szeretet jegyében túlsportoltatod? Haragszol-e rá, hogy nem olyan, mint szeretnéd, vagy hogy néha megbetegszik és emiatt gondod keletkezik vele? Idegesít-e, hogy imitt-amott sűrűbben kell tisztítani, hogy tiszta és illatos maradjon? Megteszed-e ezt érte? Figyelsz-e a szíved vágyaira, vagy agyból döntesz ezek ellen? Tiszteled-e az érzéseidet és érdekelnek-e? Szakítasz-e időt arra, hogy ezeket átérezd akár úgy is, hogy félbehagyod a mosogatást, teregetést, főzést, vagy egyéb tevékenységedet? Figyelsz-e arra, hogy a gyors és durva fogmosás, borotválkozás, takarítás, főzés, bevásárlás, stb., közben milyen károkat és fájdalmakat okozol neki? Figyelsz-e arra, hogy a környezeted, kapcsolataid, munkád, hobbid a legmélyebb egyetértéseddel kerüljenek kialakításra? A nap 24 órájában képes vagy-e önmagaddal lenni, magadra figyelni?

A gyerek és bármely családtag ugyanis nem igényel mást, se többet, se kevesebbet. A gyerekek a legnagyobb tanítómesterei ennek a témának. Ha korábban magunkon nem tanultuk meg felépíteni egy türelmes, szeretetteli viszonyt, akkor a gyerekvállalás egy újabb esély.

Azt eszed-e, amit szeretsz vagy azt, ami jó neked? Mert amíg én azt eszem, amit szeretek és nem azt, ami jó nekem, addig a gyerekemnek is ezt a példát mutatom és nem várhatom, hogy letegye a csokit a levesért.

Tehát egyrészt ahogy bánok magammal, úgy bánok a gyerekeimmel is. Másrészt amilyen példát mutatok, azt tanulják meg, nem azt, amit mondok nekik.

Mindenki emelje fel a mutatóujját!

 

Ez a játék élőben nagyon hatásos. Kivétel nélkül mindnki a hüvelykujját szokta felemelni. Mert mintákból tanulunk jobban, nem a szavakból.