A cigi gyógyszer (is)

Tudom, hogy kiakadsz rajta. Pedig tényleg az. Tudom, hogy a testet látszólag csak mérgezi és semmi értelme. Ha dohányzol, elítéled magad, ha nem dohányzol, mások felett ítélkezel. Pedig ez nem is ilyen egyértelmű téma.

Próbálom rövidre fogni, de fontos az elején kezdeni. A kisbaba nem tud nagyobbra nőni anyukája hasában, mert akkor nem férne ki a szülőcsatornán a feje. Így is születésünkkor a fejünk teszi ki testünk egyharmadát. Nem csoda, ha nem kis kihívás, mire a baba izomzata elég erős lesz, hogy megtartsa ezt a testrészt. De még így is… Azt mind jól tudjuk, hogy a többi emlőshez képest igen fejletlenül jövünk a világra. A szakértők szerint a születést követő 1-3 év még agyfejlődés szempontjából gyakorlatilag olyan stádium, amit a többi emlős kicsinye az anyahasban tölt biztonságban. Az agy nagyon érzékeny, fogékony a tanulásra. Azok az „áramkörök” erősödnek meg benne, amiket használunk. A mozgással, a csecsemőt körülvevő környezeti ingerekkel gyakorlatilag képlékenyen alakul az agy, a személyiség.

Ha ebben az időszakban valami nincs tökéletesen rendben, a gyerek valamelyik mozgásfejlődési stációt kihagyja, nem kapja meg a szükséges érzelmi közelséget, nincs harmónia és szeretet a közelében, esetleg bántalmazzák, akkor az agyi rendszer összekuszálódhat. Nem alakulnak ki olyan áramkörök és ingerületátvivő anyagok, amik mondjuk később a nyugalom érzését, a szeretet érzését, egyéb érzéseket, kiegyensúlyozottságot generálnának a testben. Megerősödhetnek viszont olyan áramkörök, amik a félelemért, bizonytalanságért lehetnek felelősök. Elképzelhető, hogy egy olyan agyi struktúra áll fel, ami eléggé eltorzult.

Azt pedig könnyen beláthatjuk, hogy az anyahason kívül töltött 1-3 év a legeslegnagyobb jóindulattal, odafigyeléssel és akarattal sem lehet olyan nyugodt és tökéletes, mint mikor még bent voltunk. Ennek megfelelően – a korai környezettől függően – eltérő mértékben kuszálódhat össze a rendszer. A kiegyensúlyozottság és a teljes összezavarodottság közötti skálán helyezkedünk el mindannyian. Különböző anyagokkal és tevékenységekkel való kapcsolatunkkal viszont stimulálható az agy. Többek között ezért alakulnak ki viselkedés- és szerfüggőségek. Kinek mi. Akinek igen jó a rendszere, az kevésbé fogékony, akinek jobban össze van zilálódva, jobban fogékony. Nem csak heronira, kokainra gondolok, hanem ennél sokkal egyszerűbb dolgokra is. Mint cigi, alkohol, vásárlási vagy takarítási mánia, tévézés, szex.

Ebben az értelemben pedig a cigi (vagy bármelyik másik anyag, vagy tevékenység) egy olyan szer, amivel az agyunkat azért stimuláljuk, hogy jobban működjék. Nem csalás és nem ámítás, hanem jóformán tény, hogy ezek az eszközök (mértékkel és ésszel persze) hasonló stimulánsok, mint az antidepresszánsok és hangulatjavítók.

Nem, nem mondom, hogy akkor most mindenki, aki még nem kezdett bele, menjen és váljon függővé azonnal. Csak azt mondom, hogy érdemes erről a végéről is megnézni a dolgot és így ítélkezni magunk vagy mások felett. Nem kell, hogy valakit bántalmazzanak csecsemőként, éheztessék vagy erősen hanyagolják (bár sajnos ez is előfordul). Az agy törékeny rendszere az első néhány, legfogékonyabb évben a legsérülékenyebb is. Nem könnyű megóvni.

Elképzelhető hát hogy valakinek a függőségi szere teszi élhetővé az életét, a mindennapjait. Nélküle olyan erős testi érzetei keletkeznek, amikkel nem kész szembenézni.

Fontos viszont tudni, hogy az agy felnőtt korban is fejlődőképes. Szép lassan meg lehet adni neki mindazt, ami esetleg az első néhány évben hiányzott. Szép lassan meg lehet tanítani neki egy másik működést.

Akit a téma tudományos alapossággal érdekel, Dr. Máté Gábor könyveit ajánlom szeretettel. A nem tudományos, hanem tapasztalati támogatásban ajánlom magamat.