A lelki műtét

A lelki műtét is olyan, mint a testi, csak ilyenkor nem az orvos, hanem az Élet operál.

Ahogy a fizikai testünkben rosszul összefort vagy kifejlődött csontot eltörik, megigazítják, hogy helyesen forrjon össze; a nem oda való részeket, kóros burjánzásokat kivágják; az elszakadt részeket összevarrják; a hiányzó részeket pedig pótolják, úgy a lenkünkben is hasonló módon tevődik rend. És ahogy a gyógyulást kisérő fizikai fájdalom sem maradhat el, úgy a lelki beavatkozásoknál is meg kell kínlódunk a magunkét a JOBBULÁSért.

A lelkünkből is felesleges részeket tépnek ki, amikhez való ragaszkodásunk már káros; túlburjánzó részeket távolítanak el; rosszul összefort érzés-gondolat kupacokat törnek szét és illeszetenek újra össze, stb. Ez fáj. Erre mondják, hogy szükséges fájdalom. Talán értjük is, hogy miért szükséges. Mert elkerülhetetlen a jobbulásért. A kivezető út az átvezető út.

Ahogy testi fájdalmakkor pihenünk; igyekszünk kímélni azt a részt, ahol a beavatkozás történt; még táplálkozásunkat is a gyógyuláshoz igazítjuk; úgy a lelki fájás esetében is hasonlóképp járunk el. Aki épp lelki műtéten esett át (értsd: veszteség, gyász, elengedés, pillanatnyi kilátástalanság, stb.) sem fogja terhelni a sérült részét, esetleg kerüli a másokkal való kapcsolatot, így segítve a gyógyulást. Vagy fájdalomcsillapítókhoz is nyúl. Igen. Mert ahogy a fizikai fájdalmat is szerekkel tompítjuk, úgy a lelkit is. Cigaretta, finom falatok, alkohol, túlalvás, túlköltés, túlzásba vitt szex, tévézés, Facebook-ozás, vásárlás és társai. Iszonyatosan értékes szerek, melyekkel tompíthatjuk a fájdalmat. A szükségeset. Ideiglenesen. Használhatjuk ezeket – nagyon helyesen -, mint lábsérült a mankót.

Akkor van baj, ha folyamatos fájdalmat akarok a szereimmel eltakarni. Ha valaki például tartósan fenálló állpotot akar eldugni, ezzel hátráltatva a gyógyulást. Mire gondolok? Fizikai fájdalom esetében például valami rendszeres fájdalomra, amire fájdalomcsillapítót kapkod be valaki hosszú ideje, ahelyett, hogy kezeltetné vagy tenne valami érdemi lépést a gyógyulás felé. Na erre mondják, hogy szükségtelen fájdalom, mert nem visz előre. És igen, a lelki fájdalomcsillapítokra is pontosan ugyanígy rá tudunk kattani azért, hogy még a saját szemünk elől is rejtve maradjon, hogy valamivel nem vagyunk hajlandóak szembenézni. Mégis azt mondom, dővel érdemes kitenni magunkat az Életnek, még ha operációk sorával jár is.