Villámhárító vagy, vagy másokat használsz annak?

A határok meghúzása az önfelvállalás része. De nehéz. Rettenetesen fájdalmas tud lenni nem hagyni folyni az életet, alakulni a kettőnk kapcsolatát, hanem erővel belenyúlni. Elmondani, hogy eddig és ne tovább. Vagy, hogy melyik irány lenne helyesebb a folytatásra.

Ez óhatatlanul átmeneti zavart szül és nekem személy szerint belső fájdalmat. Itt nyer értelmet a konfliktus kerülés kifejezés. Hogy éles helyzetekben, akár mások füle hallatára is tudom-e kimondani amit gondolok, el tudom-e viselni a következményeit. Én nem. Általában nem. Te igen?

A lehető legegyszerűbb dolog hagynom, hogy valaki méltatlanul beszéljen vagy viselkedjen velem, alap nélkül akár megemelje a hangját. Mert akkor azt a pár percet kell elviselnem és utána leteszem a telefont, elmegyek; tudom, hogy hamar vége és minden mehet a maga útján tovább. Minden rendben van. Látszólag. De hosszú távon biztos, hogy nem teszek jót. Mert újra talkálkozunk és újra ismétlődhet a dolog. Persze, tudom, hogy neki van baja az élettel és magával, de akkor is, könnyen csúszhatok bele és maradhatok benne a villámhárító szerepben.

Semmi közöm a másik lelkiállapotához, de mivel látja, hogy csendben elviselem ahogy rámtolja a benne gyűlő feszültséget, újra és újra egyre erősebben megteszi, hogy rajtam próbálja levezetni. Neki jó ez, mert könnyül a lelke fájdalma; és mivel úgy érzi, hogy engem maga alá gyűrt, magát feljebb érzi, mint a beszélgetés előtt.

És én a szeretet és békesség jegyében hajlandó vagyok villámhárító lenni. Sőt, ez a természetes, jól rögzült működésem. És elképesztő nagy feszültséget engedek szabadjára, ha és amikor akár ideiglenesen kimozdulok a villámhárító szerepből. Mert az elnyelt villámok összes energiája csap ki ilyenkor. És az az egész kapcsolatot megrázza. Mégis inkább így, mint sehogy. Tudom, hogy finomabban is lehetne és rendszeren, az élet részeként apránként, de nekem nem megy ez könnyen.

Pedig kéne. Nem is annyira a kapcsolat érdekében, mint inkább magamért. Mert ha Tőled már sok villámot nyeltem, nyeltem, nyeltem, akkor biztosan el foglak hagyni idővel. (Ha villámhárítónak használsz ne lepődj meg ezen.) Ami azért teszi bonyolultá az életet, mert ha Téged el akarlak hagyni, akkor a közös helyeket és tevékenységeket is el kell hagynom. Vagyis az életemen, helyzetemen kell komolyabban változtatnom. Elköltözni, ha szomszédról van szó; munkahelyet váltani, ha kollégáról vagy főnökről; új szórakozást, ha barátról vagy sporttársról, stb. Folytonos menekülés. Merek-e szembenézni végre? És Te mersz-e? Még a menekülés is könnyebb és egyszerűbb, mint átengedni magamon évtizedek elhárított villámjainak elementális energiáját. Könnyebb, mert ettől az érzéstől menekülök igazán, azt nehéz átélni. Ahhoz képest bármit megtenni is könnyű.

Te kinek mit mondanál el, amit eddig nem tettél a szeretet és békesség jegyében? (Érdemes összeírni. És nem kell elmondani, de nem árt, ha Te tudod.)