Mind ugyanabból valók vagyunk

Most arról szeretnék kicsit beszélni, hogy mit jelent, hogy mindent áthat; hogy minden az Életből és ezáltal ugyanabból az anyagból való.

Írtam már erről, de most más aspektusból szeretném megközelíteni. Egyrészt fontos látni, hogy különböző dimenziókban létezünk; létezésünknek különböző síkokon van kiterjedése. A legnyilvánvalóbb és a legtöbb figyelemnek örvendő terület az a fizikai létezésünk, a fizikai testünk. A Világ fizikai kiterjedését pedig nap mint nap tapasztaljuk. Nem tagadható, hogy különböző anyagok határozzák meg a valóságunkat. Jogosan mondhatjuk, hogy “Hát én ugyan biza nem vagyok egy anyagból egy autóval vagy az asztallappal!”. (Egyébként ez sem ilyen egyértelmű.)

Aztán érezzük, hogy önmagában a test nem elég ahhoz, hogy emberként funkcionáljunk. Hiszen az élettelen test is test, az agyhalott test is test, de valahogy mégis más. Valami hiányzik belőle. Kellenek tehát gondolatok. Tehát van egy gondolati kiterjedésünk is. (Hívhajtuk szelleminek is.) Olvasunk, írunk, számolunk, értelmezünk, tervezünk, utasításokat adunk és teljesítünk, gondolkodunk. De ez még mindig kevés. Itt még csak egy mesterséges intelligenciával rendelkező robotnál tartanánk és mind érezzük, hogy azért az még nem ember. Valami hiányzik.

Mert hát érzünk is. Tehát van érzelmi kiterjedésünk is. Néha fájunk, néha örülünk, máskor szomorúak vagyunk vagy épp lelkesek, honvágyunk van vagy épp utálunk valamit, vágyódunk és gyönyörködünk, stb. (Szörnyű kellemetlen tud lenni, hogy tudunk elentétesen gondolkodni és érezni. Ugye?! 🙂 Mind megtapasztaltuk ezt már nem is egyszer. Mintha több vélemény, több kiterjedés vitatkozna bennem. Kinek erősebb a különböző kiterjedései közötti összehangoltság, kinek gyengébb, így halkabbak vagy hangosabbak a belső viták.)

Ezeket a kiterjedéseket szokták testeknek is hívni. Egyébként ezekben a testekben is érezhetjük az egyformaságot. A fizikai testeink is hasonlóképp épülnek fel. Agy, máj, szív, belek, gyomor, bőr, haj, szem, stb. Hasonló törvények is érvényesek ezekre a fizikai testekre. A gondolati testjeink is megdöbbentő hasonlósággal, egy azon anyagból épülnek fel (az összes ember a Földön ugyan azokat a típusú gontolatokat gondolja). Az érezelmi életünk is pontosan ilyen, azonos anyagból gyúródott. Mindenki érez félelmet, haragot, dühöt, szeretet (bár általában ez a terület a legelhanyagoltabb és emiatt sokszor érzelmi frigidségben élünk és az érzelmek testi megtapasztalása helyett is racionalizálunk, gondolkodunk az érzésekről), stb.

Ezek azok a kiterjedéseink, testjeink, amiket viszonylag könnyen meg tudunk  tapasztalni és érteni. De miért ne lehetne, hogy ezeken túlmenően van több is? Csak képzeljük el egy pillanatra, hogy van. És hogy egy olyan is van köztük, aminek az anyaga teljesen egyforma. Nem is nehéz elképzelni, igaz? És az elképzelős játékban még azt is hozzávehetjük, hogy ez egy olyan speciális kiterjedés, ami nem csak az emberre, az élőlényekre, hanem minden élő és élettelen létezőre egyformán igaz. És úgy fest, hogy tényleg van ilyen. Azért nehéz elfogadni meg belegondolni, mert kevéssé nyilvánvaló, kevésbé élvez figyelmet, mint a fizikai, a gondolati és az érzelmi testünk, de ha egyszer megérti és aztán meg is tapasztalja az ember, egyre kevésbé lesz kétsége.

Mindig a Menő Manó jut eszembe erről. A vonal és a vonal feletti rész jelképezi számomra a fizikai világot, a gondolatok és érzések megnyilvánulását; a vonal alatti rész pedig ezt az egyformaságot, az egyenanyagot, amiből minden megszületik és minden abba vész bele.