Avatar – film II.

Nézzük tovább, hogy mi minden van ebben a filmben még. Avagy, “ami az első részből kimaradt“.

A következő fontos vonulat az az élő iránti tisztelet. A tudat, hogy mindent athat; hogy fényként látszik; hogy állat, növény, ember, minden földi teremtmény egyforámán élettel átitatott és  mint ilyen, tiszteletet érdemel. Még akkor is, ha megölöm. Sőt akkor leginkább. Tisztelettel és hálával forudulhatok az Élet örök körforgása felé és afelé, hogy ebben a körforgásban most éppen enegem táplál. És ennek tudatában – ha módom van dönteni – csak anyit öljek (egyek, fogyasszak, vásároljak, stb.) amennyi feltétlenül szükséges és azt is e körforgás tiszteletben tartásával.  (Innen ered különböző kultúrákban  és vallásokban az étkezések környékén, az ételért mondott hálaima is. Gyakorlatilag a célja ugyan az, mint annak, amit a Na’vi-k mondanak ölés után. Köszönet azért, hogy az Élet felnevelte, hogy megadta magát az én akaratomnak és hogy most már az én testem része lesz, hogy én élhessek.) És ezekben a dolgokban az ember felelőssége a legnagyobb. Mert mi vagyunk hajlamosak szükségleteinken túl ölni (fogyasztani) és hatalmunk is nekünk van akkora, hogy megtegyük.

A filmben az is szépen kidomborodik, hogy nem mindenki érti egyformán jól Ejva szavait, akaratát még akkor sem, ha az alapokat mind ismerik. Ezért kell egy közvetítő, akinek különleges tehetsége a kapcsolat fentartása, irányítása, vezetése; Ejva hangjának meghallása. Ezt a szerepet (Cáhi) Netiri anyja tölti be. Jól látszanak a zsidó-keresztény vallás kialakulásának alapjai és a papi hivatás lényege még akkor is, ha valahol az úton nagyon megfeledkeztünk erről.

A jó tanítvány mindig túlnő a mesterén. Ez sem újkeletű információ. Jake a film elején esetlen, Netiri lesz a tanítója, majd magasan túlszárnyalja őt. Ez az életben és más flmekben sincs másként, sőt csak így jó. Ez a fejlődés záloga, hogy az utánunk következők meghaladnak minket. Mi egyben átadjuk a tudást, amit az elődeinktől kaptunk a saját tapasztalatainkkal kiegészítve és a következő generáció már a mi tapasztalatainkhoz is készen jut hozzá, onnan indul tovább. Nagyobb kezdő tudással hamarabb célt ér hát és gyorsabban fejlődik. Szülő-gyerek kapcsolatnál, tanár-diák kapcsolatnál is így van ez. Így halad az emberiség.

Azt is láthatjuk, hogy a felnőtt test, mennyire nem jelenti, hogy a lélek és az értelem is felnőtt volna. Jake is felnőtt testben annyi tudással és lelki érettséggel sem rendelkezik, mint egy gyermek Na’vi. Ez az embernél sincs másként. Sajnos az a tény, hogy a testünk felnő, korántsem jelenti, hogy a lelkünk és a szellemi képességeink is megfejlődnék a felnőtté válást. Ezek megérése jellemzően nem is egyidőben történik. Korunk fejlett Európájában úgy fest, hogy elsődleges a test, az első életévekben ezért erre helyeződik a legnagyobb hangsúly. Ez életbenmaradásunk záloga. Aztán amikor már a testi fejlesztő rendszer (táplálkozás, alvás, ivás, mozgás, stb.) rendszerbe épült, akkor jöhet a szellemi fejlődés is (mondjuk iskola formájában). Aztán, ha ezek rendben vannak, mindenkinek joga és lehetősége van a lelki érést is önmaga megoldani. Persze annál jobb nincs, ha egy gyermeknél egyszerre mindhárom aspektusra is hangsúly helyeződik, ahogy a Na’Vi-k teszik. A testi fejlődéssel a lelki és szellemi fejlesztés is összefonódott a kultúrájukban. (Aki a három aspektus közül bármelyiket elhanygolja, nem élehet teljes életet. Egyszerűen nem boldogul. Olyan, mintha olyan arányban lenne halott személyiségének, lényének egy része, amilyen arányban lemond a szellemi vagy a lelki vagy a testi kiteljesedés adta lehetőségekről.)

A Na’Vi-k azt is tartják, hogy az ember kétszer születik. Egyszer, mikor édesanyjából kibújik erre a világra és másodszor akkor, amikor befejezve a tanulást (önmaga és a világ megismerését) elsajátítja az önálló életvitelhez szükséges tudnivalókat és a törzs teljes jogú tagja lesz. Vagyis felnőtt. Testi, szellemi és lelki érési folyamata olyan fokú, hogy további külső irányítás nélkül is meglehetősen masszív és erős, továbbadásra is alkalmas. Tehát a férfi feleséget is választhat. Felesége pedig az lesz, akivel testileg, lelkileg és szellemileg is összekapcsoldóik, eggyé válik az Élet örök körforgásában. Ez a fajta eggyéválás nem egyszerűen a szeretkezést jelenti, (A filmben Jake és Netiri a testük kis érzékelő szálaival is összekapcsolódnak.) messze túlmutat az átlagos szexualitáson sőt az átlagos házasságon is.

Láthatjuk a közös ima és ének erejét is. Egyrészt a nagy fa letarolása után a közösség összegyűlve, énekkel gyógyította a közös fájdalmat. Másrétszt Jake végleges testváltásához szükség volt az Omatika törzs tagjainak összekapcsolódására, együttes figyelemfókuszára, kántálására, ami által az Ejvától érkező energia felerősödött. Ezek a momentumok is visszautalnak a mai vallások alapjaira, a közös imák és énekek eredeti funkciójára, a közösség erejére.